Levente életében meghatározó szerepe van az időjárásnak, hiszen a korántsem normális életünket ez is befolyásolja. Nagyon is. Ősszel és tavasszal a rengeteg frontot és változatos időt nagyon megérzi és olyankor sokkal fáradékonyabb, illetve a kedve sem mindig felhőtlen. Ezeken a napokon esélytelen a napirendünket bármilyen formában is felrúgni, azaz maradunk otthon és nincsen plusz program. Hisztik tömkelege és matricaként anyára tapadva telnek ezek az órák. Télen mivel Levi ugye nem jár és ilyenkor általában babakocsival közlekedünk, sokkal több réteg ruha kell rá, hiszen nem mozog és más a hőérzete, mint nekem aki tolja a kocsit és mozog. Mondanom sem kell, hogy utál, sőt ki nem állhat öltözködni. Sapkát, kesztyűt és sálat is sírás közepette vesszük fel. A kabát felvétele az utóbbi időben azért jó irányba változott, azt már sírás nélkül is felveszi. Aztán ott van a nyálzás, Levente állandóan nyálkendőt kell, hogy hordjon mivel nem nyeli le a nyálát sajnos. Télen nem győzöm neki cserélni egy-egy séta alkalmával, hiszen ilyenkor nagy eséllyel megfázhat emiatt. Szóval a téli hónapok eléggé macerásak számunkra, melyet a tavalyi év tele igenis bizonyít a sok betegséggel ötvözve.

Szeptembertől decemberig összesen nyolc hét betegséggel telt itthon. Hát ez elég sok. Szedjük a vitaminokat és esszük naponta a mézet és már mindent is csinálunk a megelőzés végett és mégis könnyen megbetegszik. Mivel mászik és a keze állandóan a szájában van, mikor örül valaminek valószínűleg könnyen beviszi a különböző kórokozókat sajnos. Ezt kivédeni teljesen nem lehet. Számunkra a nyári évszak a legkedvezőbb mindenféle téren. Rengeteg programot csinálunk olyankor. Nem telik el fél óra az öltöztetéssel, nem kell aggódnom megfázik-e, elég-e a ruha, ami rajta van, tudunk sétálni kerettel akár hosszabb távon is. Játszótér és kisebb természetbeli túrák, strand vagy vízközeli programok. Ez mind láthatóan jó hatással vannak Levikémre. Ilyenkor sokkal nyitottabb és boldogabb is, mint a bezárt téli hónapok alatt. Én ugyanígy érzem. Már sok az otthonlét. Szeretünk kiszabadulni. Elszabadulni. Szabadnak lenni, a szürke hétköznapokból kiszakadni. Ilyenkor megnyílik számunkra a világ és az élet szépségét, apró örömeit jobban tudjuk élvezni. Levente napról- napra ügyesebb, okosabb, egyre jobban tudja élvezni a máskor nehéznek és bonyolultnak vélt helyzeteket is.

Itt a tavasz, sétára fel, mi ketten megyünk a cél felé és soha nem adjuk fel!
Megint sok új és izgalmas dolog vár ránk és mi vállaljuk minden kockázatát, hiszen egyszer élünk és most éljünk igazán!