Levente pici kora óta rendkívül nagy szerepet töltenek be az életünkben és a mindennapjainkban a mesék. Teljesen mindegy milyen formában, könyvből olvasva, TV-n vagy telefonon nézve, a lényeg, hogy el tudjunk veszni a mesék világában és ez sikerül is mindkettőnknek. Persze csak mértékkel. A mesék birodalmában megvan mindannak a lehetősége, hogy mindent, ami a való életben rosszul működik, meg lehet változtatni. Ezt szeretjük bennük.

Én is gyerek tudok maradni egy-egy mese közben és mikor magával ragad az egész történet van, hogy azt szeretném soha ne érjen véget. Boldogan, Levivel együtt, mindenféle problémát kizárva. Ilyenkor teljesen felszabadultan és hosszasan nevetve szeretjük átadni magunkat az éppen aktuális történetnek. Leginkább régi meséket nézünk, amiken én is felnőttem. Nagyon kevés új mesét látott Levi, mert úgy gondolom a régieknek még megvan a varázsa, szereti is őket a kis drágám és ha rossz napja van, vagy beteg, a kedvenc kis történetei mindig mosolyt csalnak az arcára. Jó érzés olykor nem a valóságban lenni, mert sokszor a valóság fájdalmas.

A mese olyan lelki erőt ad, amely szerintem életre szóló nyomokat hagy a lelkünkben. Ha én mesélek Levinek könyvből, annak pedig, bensőséges hangulata van, érzelmi biztonságot adva számára, nyugodt és szeretetteljes légkört biztosítva az én pici életemnek. Mikor olvasok neki, akkor nem csak rám figyel, hanem elmerengve mintha befelé figyelne, mintha elképzelné azt, amit neki mesélek, mintha fantáziaképeket alkotna. A mesék megnyugtatnak minket és egy nehéz, mozgalmas vagy fárasztó nap végén a belül felgyülemlett belső feszültséget és stresszt is képes megszüntetni. Segít könnyebben látni a világot, miközben mi felnőttek is, legalábbis egy részünk gyerek tud maradni ebben a rohanó és félelmetes világban.

Olvassatok vagy nézzetek annyi mesét, amennyire a lelketeknek szüksége van!
Ha azt érzed nincs, hidd el, hogy van és utána sokkal jobban fogod érezni magad!
Feltölt szeretettel!