Az orvosok sok félék… Vannak akik a „nagy könyv” szerint leírtakat szajkózzák nekünk, még ha bizonyíték is van rá, hogy nem minden úgy történik, ahogy az le van írva, akkor is. Na tőlük a falra mászom. Kijelentik, hogy márpedig ez a gyerek semmire sem lesz képes és könyveljem el magamban, hogy sosem fog tudni járni és beszélni és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Persze… Gondoltam, honnan tudja? Biztosan pályát tévesztett, jósnak kellett volna mennie.
Aztán vannak orvosok akik teljesen együtt érzőek és nagyon kedvesen felajánlják (ez nekem papírra is le van írva), hogy nyugodtan hagyjam a gyermekemet, az életemet az intézményükben, mint valami kísérleti nyulat vagy nem is tudom… Na itt kész voltam… Soha! Semmilyen körülmények között nem mondanék le Leviről! Ő az én részem. Biztosan van aki megteszi, sőt ismerek is nem egy apukát, aki egyedül neveli a beteg gyermekét, illetve olyat is, akit kórházban hagytak, mikor kiderült a betegsége. A szememben ők nem emberi lények. Lehet ítélkezni és véleményt mondani erről, de az én véleményem ez, és ez is marad.
Aztán vannak orvosok akik azt sem tudják hol vannak és mi ez a betegség és akkor néznek utána és lövésük sincs semmiről. Igen ilyenekkel is találkoztunk.
Azért ne csak a rosszat írjam, vannak orvosok akik tisztességesen és emberileg bánnak velünk ebben a nehéz helyzetben. Nagyon ritka, de vannak. Akik minden idejüket arra szentelik, hogy segíthessenek nekünk. Ritka betegsége van Levinek és ők napokat, heteket töltenek tanulmányaik felett, hogy utána járjanak pontosan mindennek. Annak ellenére amit a „nagy könyvben” írnak, csupa biztató szavakat kapunk tőlük. Nem minden a diagnózis, az csak egy dolog. Rá lehet cáfolni, de tenni kell érte és minden a hozzáálláson és a fejlesztéseken múlik. Ők nem a pénzért teszik és fáradoznak. Mikor egy nagyon szuper és kiváló, számomra a legjobb orvosnak borítékot nyújtottam át, visszaadta és azt mondta: ,,Hölgyem én választ akarok adni Önnek és nem lehúzni. Különben is erre szüksége lesz a gyermeknek, hiszen rengeteg fejlesztésre lesz szüksége ami nem olcsó!” Őszintén: a mai világban nem ritka eset ez? Hát de… Mondhatni hihetetlen. Vannak jó orvosok, csak addig kell menni utánuk, míg meg nem találjuk a számunkra ideálisat. Honnan tudjuk, hogy az?
Onnan, hogy azt érezzük nála már biztonságban tudhatjuk a gyermekünket. Amíg ezt nem érzed, nem jó helyen vagy. Mindezt tapasztalatok alapján írom le. Rengeteg orvosi találkozón túl. Lehet az magán vagy állami. Teljesen mindegy. Érezni kell, hogy törődnek veled és jó helyen vagy, jó szaktudással rendelkező segítőkész orvosnál. Minden tiszteletem az övék, csak kár, hogy nagyon kevesen vannak!
