Miklós Katalin vagyok, de mindenkinek csak Kata. 34. évemet taposó és főállású édesanya, tavaly augusztus óta budapesti lakos. Egy új élet reményében költöztünk fel a nagyvárosba.

Hobbim a motorozás, szeretem az autókat, imádok olvasni, írni, lovagolni, túrázni, az erdő számomra a legnyugodtabb hely ahol teljesen fel tudok töltődni. Nem hiába a Bakony egyik piciny falujában nőttem fel, szüleim, nagymamám és testvéreim is ott élnek.

Szabadidőm nem sok van, de a lelki békémet ápolva azért sikerül kikapcsolódni egy – egy haza látogatás alkalmával.

Eddigi életem során elég sok mindenben volt már részem így tapasztalataim jóval a korom fölé szárnyalnak. Alapjáraton szókimondó, erős és pozitív egyéniség vagyok aki soha nem adja fel az álmait. Abból pedig van bőven. Szeretem a humort, jókedvet. Mindenkinek vannak nehéz napjai én ilyenkor a meditációt alkalmazom, hogy helyére kerüljenek a dolgok a testemben és a lelkemben egyaránt. Ez fontos számomra, mert ha anyuka jól érzi magát akkor a gyermeke is.

Hogy miért is vagyok itt? Kisfiamat Leventét egyedül nevelem aki egy rendkívül ritka genetikai betegséggel Walker Warburg szindrómával született, mely az agyat, izmokat és szemeket érintő rendellenesség. A kis drágám 4 éves lesz márciusban. A diagnózishoz képest rendkívül jó állapotnak örvend, de erre majd később térnék vissza. Akaratereje irigylésre méltó és töretlenül haladunk az úton a céljaink elérése felé. Ő egy mindig mosolygós és vidám kisfiú, aki a legnagyobb hősöm és tanítóm az életben. Fantasztikus csapatot alkotunk mi ketten és a mottónk:
Nincs lehetetlen csak tehetetlen!