Számomra az ünnepek eléggé szélsőséges érzelmekkel telnek el. A két véglet: a boldogság és szomorúság váltakozva vannak jelen a már amúgy is megtépázott lelkemben. Nagyon maximalista vagyok abban, hogy mindent úgy szeretnék rendezni és tervezni az ünnepek alatt, hogy Levikém a legboldogabb legyen és a legjobban érezze magá. Erre törekszem minden energiámmal, mert számomra ez nagyon is fontos. Imádom mikor a szobát átszövi a tél illata, fahéj, szegfűszeg és megnyugvással, várakozással teli napok következnek. Mikulás, adventi koszorú készítése közösen és a fadíszítés öröme, na jó ez nem mindig örömmel telik, mikor Levi már másodjára húzza magára a fát és tekeri maga köré az égősort és töri a díszeket, de amúgy ezt is imádom… Ez mind nagyon örömteli pillanat nekem, mikor látom, hogy Levi mennyire örül egy apró kis ajándéknak vagy a villogó fényeknek, mikor látom a szemében a csodát. A szeretet, ami körülölel minket, mindennél többet ér és mindennél fontosabb.

Aztán ott van a másik oldal is, amit próbálok elhessegetni a gondolataimból, de egy pár pillanatra mindig előtörnek akaratlanul is. Én nem tudok közösen sütni Levivel és jókat beszélgetni, nem tudunk elmenni korizni és hógolyózni. Sok mindent nem tudunk megcsinálni, amit mások igen, pedig mekkora dolgok ezek, sokan nem is sejtik. Rengeteg dologban akadályozottak vagyunk. Számtalan dolgot nem tudunk megtenni, de igenis tudunk úgy szeretni, ahogy mások nem. Igenis tudunk minden napnak örülni és csupa szeretetben létezni. Meg tudjuk becsülni, amink van és hálás szívvel és lélekkel élni, tudunk és akarunk másokon is önzetlenül segíteni. Megtanultam így élni. Vannak dolgok, amik hiányoznak és tudom, sosem lesznek jelen az életünkben, de cserébe kaptunk olyanokat, amik sokkal értékesebbek és fontosabbak. Nekünk minden újabb nap valamilyen szinten ünnep, mert minden nap egy ajándék, aminek örülünk. Mondhatni minden nap ünneplünk, Levinek annak idején két évet jósoltak, most lesz márciusban öt éves. Azt mondták semmire nem lesz képes, futópadon 17 percet megy folyamatosan és nagyon okos kisfiú a helyzetéhez mérten, aki nem mellesleg mindig boldog és jókedvű.

Teljes mértékben igaz az a mondás, hogy a csoda azé, aki hisz benne…
Én hiszek…